Attól a pillanattól, ahogy kisbabánk "bolti" táplálékot kap, ugyanazok a rémséges adalékanyagokat és semennyi tápértékű élelmiszerek kerülnek a szervezetébe, mint a felnőtteknek. Nézzük meg jó alaposan egy bébiétel cimkéjét! Büszkén hirdeti, hogy "tartósítószert nem tartalmaz". Azt nem. De a teljes összetevő-listát már hiába is keressük - egyszerűen nincs rajta, hogy mi az, amit tartalmaz.

Telik-múlik az idő, gyermekünk cseperedik, és ha nincs szerencséje, korán (akár már hat hónapos korától, ha bölcsődébe kényszerül) "közkonyhára" kerül. A közétkeztetés tápanyag-értékeit, ízvilágát nem kell hosszan ecsetelni. Mindenki tisztában van vele, hogy az bizony nem házi koszt, és nem véletlen, hogy az oviból hazafelé valami ennivalót venni kell a gyereknek.
És a gyerek választ: nagy valószínűséggel nem egy almát kér.

A gyerekek ízlelőbimbóit támadó, jószerével függőséget okozó, nulla tápértékű, viszont továbbevésre ösztönző termékektől roskadoznak az élelmiszerboltok polcai. Az utóbbi fél évszázad élelmiszeripari újításai (megspékelve a reklámok agymosó tevékenységével) jelentős részben - tisztelet a kivételnek - csak arra alkalmasak, hogy a gyártók meggazdagodjanak.
És ha valaki megfigyeli, hogy a nagyobbacskák mit vásárolnak maguknak zsebpénzükből, nyilvánvalóvá válik, hogy sikerült őket a színes zacskókkal, mesefigurákkal és matricákkal behúzni a csőbe.

A legrémisztőbb ebben az ifjúkori nassolás-túltengésben, amikor a kiskamaszok - leginkább a lányok - körében a karcsúsági komplexus miatt eluralkodik a "light-mánia".
A light-termékek mesterséges édesítőszerrel leggyakrabban aspartammal készülnek. Tartalmazzák az üdítőitalok, a joghurtok, a rágógumi stb. Mindeközben az aspartam káros (esetenként daganat-keltő!!!) hatásáról könyvtárnyi irodalom született. Ennek ellenére rengeteg aspartam-tartalmú termék van forgalomban.